Trogir

Báziskikötőnktől, Castel Gomilicától, nem túl nagy távolságra található Trogír, az egyik legkedveltebb Dalmát utazási célpont.

Trogir a Split-öböl nyugati sarkában, egy mesterséges szigeten fekszik, a Ciovo sziget és a szárazföld közötti tengerátjáróban. A szigetet a szárazfölddel egy 20 méter hosszú középkori kõhíd, míg a Ciovo szigettel egy 110 méter hosszú mozgóhíd (egy évtizede mozdulatlan) köti össze. Trogir óvárosi része ezen a kis szigeten található. Az idõk során hozzáépült újvárosi rész, a sziget körül, a Ciovo szigeten és a környező domboldalakon terül el.

Trogir, Horvátország egyik legszebb városa. A város történelmi központja az UNESCO világörökségének része.
Trogirt Kr.e. III. században görög telepesek alapították. A város kedvezõ adottságainak köszönhetõen - könnyen megközelíthetõ a tenger felõl, jól védett és fontos kereskedelmi útvonalban található Split és Zadar között - hamar virágzásnak indult. Ez a gyors fejlõdés azonban sokaknak szemet szúrt, és hamarosan Trogir különbözõ birodalmak célpontjává vált. A várost folyamatosan uralma alá hajtották a Dalmáciát is sokszor megszálló környező népek: a görögök, az illírek, a rómaiak, a bizánciak, a velenceiek, a franciák, az osztrákok és természetesen mi magyarok is. Bizony, mi magyarok is uralmunk alatt tartottuk Trogir városát, de csak kis ideig. Például, IV. Béla királyunk itt talált menedéket a tatárjárás idején és a mai napig itt õrzik koronázási palástjának csuklyáját.
Ennek a sok "megszálló" népnek köszönhető a város változatos, sokszínű építészete. Így nem meglepõ, ha római feliratokkal, velencei ablakkeretekkel, román kori kapubejárókkal találkozunk, vagy gondoljunk csak a fõtéren található Sv. Lovro székesegyházra, amit 1200-ban kezdtek el építeni, de csak 1604-re fejezetek be. A dómon megtalálhatók mind a román, a gótikus, és a reneszánsz építészet jellegzetességei is.

Trogir lenyűgözõ, romantikus, középkori jellegét fõként a XIII. és a XV. század között nyerte el. Kis utcácskáival, labirintus jellegű városépítészetével, régi, ódon lakóházaival, palotáival, templomaival, õrtornyaival lehengerli az ide látogatókat, és visszarepíti õket az elmúlt korokba.

Ha a várost a Szárazföldi kapunál közelítjük meg, akkor az egykoron felvonóhíd és két erõs bástya között léphetünk az ódon falak közé. A kapu tetején Trogir védõszentjének, Szent János (Sv. Ivan) szobra õrzi a mai napig a városka nyugalmát.

A Szárazföldi kaputól néhány perc sétával elérjük Trogir óvárosának fõterét. Itt találjuk a Szent Lõrinc katedrálist (Sv. Lovro) a Cipiko-palotát és a Városházát ( Loggia ).  

A Logga előtt található napernyős kávézóknál mindenképp érdemes leülni és megpihenni néhány percre.
 Trogiri óvárosi sétánkat a Tengeri kapun áthaladva fejezzük be. Ekkor kijutunk a tengerparti sétányra, ahol éttermek és cukrászdák hada csalogat a finomabbnál finomabb horvát ínyencségekkel.

Trogir óvárosának észak-nyugati sarkában fekszik a Kamerlengo erőd. A XIII. században kezdték el építeni. Miután 1420-ban a Velencei Köztársaság Trogirt is elfoglalta az erődítményt tovább építették. Erős és masszív haditengerészeti bázissá építettek. [horvatorszaginfo.hu] 

Manapság nyaranta könnyű- és komolyzenei előadásokat tartanak az erőd belsejében.

Az átellenes parton – a Ciovo sziget partján – köthetünk ki vitorlásunkkal, itt található egy jól felszerelt kulturált jachtkikötő. Ha akarunk, séta helyett vizitaxi is áthoz a kikötőből a sétányra. Én inkább sétálok... megéri a sétát annyi a látnivaló.

Ez az a város, ahol a halpiacot nem érdemes kihagyni, főképp az elő és utószezonban. Az árak és a kínálat is jó, remek vacsora alapanyag vásárolható itt be.

A város nyüzsgő forgatag, nyaranta rendkívül zsúfolt. Kocsikkal szinte képtelenség áthaladni a Ciovót Trogirral összekötő hídon. Aki hajóval érkezik, persze ezen csak szórakozik...

Millió dolgot lehetne írni a történelmi emlékekről, látnivalókról, az éttermek ízeinek kavalkárjáról, a jobbnál jobb kávézókról és bárokról, de inkább azt javaslom: gyere velem, és próbáld ki, nézd meg mind Te magad...