Translate

2013. február 13., szerda

Dubrovnik

Dubrovnik.... magyarán: Raguza... az a város, amiről már az ősz óta szeretnék egy rövid ismertetőt írni, azoknak akik még nem látták és szeretnék megnézni, vagy csak, hogy egyszerűen kedvet tudjak csinálni, egy olyan vitorlástúrához, aminek része, ennek az egyedülálló történelmi városnak az útbaejtése is.


Ott akadtam el mindig, hogy mit hagyjak ki... több vaskos útikönyv írja le a város érdekes és nevezetes helyeit, múzeomait, templomait, szórakozóhelyeit és éttermeit, ezt nem kellene talán nekem újrafogalmaznom...


Én csak néhány kihagyhatatlan látnivalót fogok kiemelni, és leírom a víz felől érkezők, ezt hogyan érhetik el.
Mert ugye ezt a várost, előbb utóbb látni kell!


Mit mond erről G.B. Show? " aki a földi paradicsomot keresi, Dubrovnikba kell jönnie“...

A Városba a tengeren, Nyugat felől érkezhetünk. Hogy időben helyet kapjunk a kikötőben, érdemes rövidebb távot megtenni reggeltől, mondjuk egy Lopud-i éjszakázás után. 
Kitérőt jelent, de javasolt mindenkinek egy kerülőt tenni a városfal alatt,


a Tengeri kapu felől megnézni az impozáns falakat, fal mögül előtörő tornyokat. 


Innen visszakanyarodva, a legjobb kiszolgálást és biztos helyet a Dubrovka folyón felhajózva, át az új híd alatt


a folyón található ACI marinában kaphatunk.


A nem túl olcsó kikötési lehetőséggel, jó vizesblokkot és úszómedencés strandot ( kissé klóros ) is kapunk szolgáltatásnak.


A környezete gyönyörű. Innen, a marina kapujából, helyi buszjárat visz egészen az óváros főkapujáig.


Már itt a kapun kívül érdemes egy teraszos kávézóban leülve megpihenni és megcsodálni a hatalmas falakat és a városfalon kívül eső erődöt, a Lovrijenac bástyát.


Erről védhető volt a város és a főkapu is, de napjaimkban ez az erőd ad otthont évente a Dubrovniki Nyári Játékok keretében hagyományosan színpadra állított Shakespeare Hamletjének. Ebben az erődben forgatták a Trónok harca sorozatnak sok epizódját!

Besétálva a főkapun az óvárosba, egy felvonóhídon át


a várárkon keresztül, elénktárul az óváros főutcája, a maga pompás és érintetlen valójában, ez a Stradun. ( az érintetlenség, az újjáépítés minőségét dicséri, a délszláv háború esztelen rombolása után ) 


Dubrovnik, egyike a horvát tengerpart azon üdülőhelyeinek, amelyek a legszerteágazóbb látogatói igényeket is képesek kielégíteni. A város hagyományosan a múzeumok, különféle kulturális fesztiválok otthona, de számos éttermében és konobájában az ínyencek sem fognak csalódni. 


A városi séta előtt, vagy után, lehetőségünk van, díj ellenében körbesétálni a városfalon. Ez, az Európai épitészet legimpozánsabb ilyen építménye, ami 1940 méter hosszú és öt bástya is erősíti.


Ezt a sétát én tavaszi városlátogatásra időzíteném, mert a város a nyári hónapokban szinte kibírhatatlanul forró és fülledt.
A városfalról megcsodálhatjuk a piros cserepes háztetőket, az azt megtörő templomtornyokat, terecskéket.


Kihagyhatatlan a város főterén álló Sponza Palota megtekintése,


mely ma, az Állami Levéltár megyei székhelye, ahol a 12. századig visszamenőleg őriznek különféle dokumentumokat. 

A Rektor Palota Dubrovnik kormányzójának székhelye volt.


A gótikus és reneszánsz stílus keveredése figyelhető meg a 15. századi, a Katedrális mellett található épületben. A palotában múzeum is található.

A Plocsa-városkapu (Vrata od Ploca) vagy tengeri kapu közelében, a tér közepén magasodik a híres középkori lovag, Orlando (Nagy Károly állítólagos unokaöccse) kőszobra, melyet még a 15. században emeltek a helybéliek a szabadság és a független államiság jelképévé vált hősnek.


Az utóbbi évtizedekben a szobor a Dubrovniki Nyári Játékok egyik központi figurája lett, hiszen a nyári játékok „Libertas” feliratot viselő hivatalos zászlóját az Orlandó-szobor tetejére húzzák fel. 

Dubrovnik évszázadokra visszamenőleg a Dél-Adria egyik vezető városa volt, gazdasági és művelődéstörténeti vonatkozásban egyaránt. Mindehhez kiváló alapot teremtett a város földrajzi fekvése, amely kulcsszerepet játszott abban, hogy a város már a legrégebbi időktől fogva a tengeri hajózási és kereskedelmi élet egyik regionális központja volt.


A legújabb kutatások szerint már a 6. században jól kiépült település állt a város helyén, mely nagyarányú fejlődésnek indult a horvát törzsek i.sz. 7. században való betelepülésével – párhuzamosan a környék másik, akkor már viszonylag fejlett településével, az egykori Epidaurussal (a mai Cavtat városka elődjével). A 12-13. század fordulóján Európa és Kis-Ázsia között fokozatosan megélénkülő forgalom jelentősen megnövelte a mediterrán régió kereskedelmi központjainak és kikötővárosainak jelentőségét – köztük Dubrovnikét is.


A város gazdasági fejlődése a 14. sz.-ban újabb lendületet vett azáltal, hogy Dubrovnik - az ún. Zadari bulla által szentesítve – kikerült Velence fennhatósága alól.


A 16. században létrejött Dubrovniki Köztársaság évszázadok óta virágzó gazdasági és kulturális életében az 1667-es földrengés nagy változást hozott - évtizedeken át tartó hanyatlást eredményezve, mely után a város csak fokozatosan tudta visszanyerni korábbi színvonalát.


1815-ben a Bécsi Kongresszus döntése értelmében Dubrovnik Horvátország és Dalmácia része lesz. A 20. század háborúi közül a kilencvenes évek délszláv háborúja idején érték a várost a legsúlyosabb rombolás.[adriatica.net]
Szerencsére mára a háború nyomait eltüntették, és így megcsodálhatjuk ezt a méltán világhírű ékszerdobozt, ahol mára a Szerb templom


és a Jezsuita templom is megfér egymás mellett, a mindig nyüzsgő falak között.



Ez az a város, ahol megfogadjuk, hogy visszajövünk újra, elmerülünk ezer éves történelmében, felfedezzük minden szegletét....


Hívj föl, vagy küldj egy emailt, hogy megbeszélhessük az időpontot egy tavaszi vitorláskalandra, ebbe a varázslatos városba!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése